Idén május elsején – Fülöp napján – önkormányzatunk jóvoltából ismét elzarándokoltunk Máriapócsra hálát adni a Szűzanyának, és kérni közbenjáró imádságát Szent Fiához, hogy fogja kezeinket, és vezessen minket a helyes irányba.

Délelőtt fél 9-kor a görögkatolikus templomban gyülekeztünk, és Csingi Zoltán paróchus atya vezetésével Isten áldását kértük a Fülöp napi búcsúra. A buszokon Mária énekeket énekelve készültünk égi édesanyánkkal való találkozásunkra. Hála Istennek, sokan összegyűltünk, és az óvodás gyermektől az idősebb nyugdíjasig minden korosztály képviseltette magát. Máriapócsra érkezve közösen vonultunk be a bazilikába, és mindenki számára lehetőség nyílt értetkőzni a könnyező kegyképpel. A 10 órakor kezdődő Szent Liturgia előtt Hutóczki Péter polgármester úr köszöntötte a szertartást vezető Dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspököt, aki jó hírekkel szolgált a korábban Fülöpön is szolgáló Kepics Mihály atya egészségi állapotát illetően.

Püspök atya homíliájában megemlítette, nagyon szép gesztus a település részéről, hogy a „névnapját” a máriapócsi kegyhelyen ünnepli. Ezután kitért Fülöp apostol bibliai említéseire. Amikor Jézus meghívta Fülöpöt, ő elmondta Natánaelnek, hogy megtalálták, akiről a próféták írtak. Natánael nem akarta elhinni, hogy jöhet valami jó Názáretből, csak miután meggyőződött róla, s ezt követően ő maga is tanítványa lett Jézusnak. A csodálatos kenyérszaporításnál a Megváltó kérdésére felelve azt mondta, kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy egy kevés is jusson mindenkinek. Hozzá fordult a pászka ünnepére érkező néhány görög is, és kérték tőle: „Uram, látni szeretnénk Jézust!”(Jn12,21). Krisztus a kérésre reagálva megjövendölte megdicsőülését. Az utolsó vacsorán Fülöp kérte Jézust: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk” (Jn14,8). Az Úr felelt, melynek lényege a következő mondat: „Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn14,9). Püspök atya a szentbeszédben egy olyan tanítványt mutatott be nekünk, aki józan megfontoltsággal mindig Krisztushoz próbál terelni minket. A Szent Liturgia körmenettel zárult.

A szertartás után Hutóczki Péter polgármester úr községünk nevében megajándékozta püspök atyát, majd önkormányzatunknak köszönhetően – csakúgy, mint a buszokon – mindenkit pogácsával és ásványvízzel kínáltunk. Hazatérésünk előtt visszatértünk a kegytemplomba elköszönni Szűz Máriától.

Úgy gondolom, Máriapócson mi is úgy érezhettük magunkat, ahogy Péter apostol fogalmazott Úrszínváltozáskor a Tábor-hegyen: „Uram, jó nekünk itt lenni!” (Jn17,4). A kegyhelyet elhagyva a zarándoklat résztvevői kicsit sajnálkozva, de lelkileg feltöltődve tekintettek hátra a távolodásnak köszönhetően a szemeink számára egyre kisebbé váló bazilika tornyaira. Talán arra gondoltak, reményeink szerint jövőre ilyenkor újra együtt imádkozhatunk ezen a helyen, és kérhetjük égi édesanyánk segítő útmutatását ahhoz, hogy ebben a rohanó világban tudjunk néha megállni és elcsendesedni. A keresztre felnézve pedig megérthetjük, Krisztus valóban szeret minket, és megváltó halálával az életre mondott igent.