A szólás szerint „Minden út Rómába vezet”, de mi fülöpiek mégis minden évben Máriapócsra zarándokolunk. Nemcsak a közelsége miatt, hanem mert ez a kicsiny nyírségi város nagyon sokat jelent nekünk, hiszen a település görögkatolikus bazilikájában található a könnyező Szűz Mária kegyképe. Idén május 1-jén, hétfőn, önkormányzatunk jóvoltából immár hetedik alkalommal vehettünk részt a Fülöp napi búcsún, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel vártunk.

Reggel 8 óra után a fülöpi görögkatolikus templomtól indultunk Máriapócsra mintegy 100 fő részvételével, s nagy örömünkre iskoláskorú gyermekek is szép számmal csatlakoztak zarándoklatunkhoz. Úti célunkhoz közeledve lélekben is készültünk a mennyei Édesanyánkkal való találkozásra, hiszen menetközben énekszó és csendes imádság is köszöntötte az Istenszülőt. Megérkezésünkkor Csingi Zoltán görögkatolikus paróchus atya vezetésével ünnepélyesen bevonultunk a bazilikába, és a Szűz Máriát dicsőítő énekek alatt lehetőség nyílott a kegyképpel való értetkőzésre is. A római katolikus szentmise előtt Hutócki Péter polgármester úr községünk nevében köszöntötte és megajándékozta a szertartást végző Pásztor Károly apát atyát.

Károly atya szentbeszédében elmondta, Isten az embernek értelmet és akaratot adott teremtésekor. Ezt a tulajdonságot az ember rosszra használta, bűnt követett el. Isten nem hagyta magára az emberiséget, hanem elküldte Szent Fiát, hogy megváltson bennünket. Egy író története szerint egy pók nagy fészket akart magának, szőtt egy szálat a fáról, azon majdnem lemászott a földig, majd ott hatalmas pókhálót font. Jól élt, sok rovar akadt a hálójába, megnőtt a potroha. Egyszer aztán kevés élelem akadt, s mászkálás közben észrevette a szálat, amin leereszkedett. Nem ismerte fel, elharapta azt, és ennek köszönhetően az egész háló szétesett. Mi emberek is sokszor elszakítjuk bűneinkkel a szálat, mely összeköt Istennel, de a Teremtő úgy döntött, megmenti szeretett teremtményét. Istenhez úgy tudunk visszatérni, ha bűnbánatot tartunk, mint a tékozló fiú a példabeszédben. Ki kell takarítani a lelkünket, hogy újból tiszták legyünk.

100 éve a portugáliai Fatimában a Szűzanya megjelent három gyermeknek, és arra kérte őket, imádkozzanak a bűnösökért, és kérjék arra őket, hogy térjenek meg, mert a bűn csak rosszat hoz mindenkinek. Az emberiség jövője égi Édesanyánk kezében van, hallgassunk a szavára, és kövessük a Fiát. Károly atya egyszer első pénteki látogatásán beszélgetett egy nagymamával, aki hatodmagával élt egy házban. Az idős néni azt mondta, egyedül ő imádkozik az épületben, halála után már nem lesz fohász a helységben. Pásztor atya feltette a kérdést, vajon hány olyan ház lehet, ahol nincs imádság. Keresni kell a kapcsolatot Istennel az imán keresztül is, mert Ő meghallgat minket. Szűzanya is imádkozik érettünk, szeret bennünket, hisz a gyermekei vagyunk. Máriapócson is az emberek az édesanyát keresik, ahogy az ének is mondja: „Nem vagyunk árvák, van édesanyánk”. Mossuk le magunkat ezen a kegyhelyen, s ezáltal tisztán térhetünk haza.

A szentmise végén imádkoztunk Tapasztó János kanonok atya felépüléséért. A szertartás után az önkormányzatunknak által biztosított pogácsával és ásványvízzel kínáltuk a zarándokokat, majd lehetőség nyílott egy kis pihenésre, vagy vásárolgatásra a kegytárgyboltokban. Hazautazásunk előtt még visszatértünk a templomba, elbúcsúztunk Szűz Máriától. Köszönjük szépen a szervezőknek a mai napot, s reméljük, jövőre újból visszatérünk ide Fülöp napján. Köszönjük égi Édesanyánknak is a vendégfogadást, aki a Szent Fiához vezető utat mutatja nekünk, és szerető szívvel próbál minket az üdvösség irányába terelni.