„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni és meglátja, milyen sokan állnak mellé.” (Böjte Csaba testvér)

Csaba testvér gondolataitól vezérelve az önkormányzat és az egyházak összefogásával hívtuk segítségül a környezetünkben élő jó szándékú, segíteni akaró embertársainkat a tanév kezdete előtt. Felhívásunk eredményeképpen községünkből és környező falvakból (Nyíracsád, Nyírábrány, Penészlek, Nyírbéltek) annyi felajánlás érkezett, hogy 2016. augusztus 26-án az önkormányzat két autójával, utánfutókkal együtt útnak indulhattunk Dévára, a Szent Ferenc Alapítvány központjába. Az adományok között ruhanemű, cipő, élelmiszer és tanszerek voltak, de akadt egy kerékpár is a támogatások között. Utunkon elkísért Tapasztó János római katolikus kanonok úr, így lelkiekben is gazdagodva érkeztünk Dévára, ahol már vártak bennünket: Emerencia nővér, a raktáros, Rádu nevelő és húga, Laura, aki az otthon lakója. Nagyon megható és örömteli volt látni, hogy mennyire örülnek minden adománynak, amit vittünk. Meglepődtek, hogy egy ilyen távoli kis faluból ilyen mértékű segítség érkezik hozzájuk. Az adományok átadását követően Rádu nevelő és húga, Laura bemutatták röviden a Böjte Atya által számukra megteremtett életüket. Megtudtuk, hogy 85 otthonunkban közel 2500 gyermekről gondoskodnak valamilyen formában. Ők maguk Csaba testvér (Ők így nevezik) egyik legnagyobb csodájának azt tartják, hogy az otthonok valamennyi lakóját név szerint ismeri és annak sorsát nyomon követi. Továbbá Laura elmondta, hogy Csaba testvér úgy tekint a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaira, mint egy nagy fára, amelyre minden madár rászállhat – megpihenhet - , és eldöntheti, hogy továbbrepül vagy fészket rak. Laura most „megpihen”, hiszen az otthon lakója, 9. évfolyamos, testvére Rádu nevelő pedig már „visszarepült”, hiszen ő is az otthon lakója volt korábban és most vissza szeretne adni abból a sok jóból, amivel az otthonban gazdagodott.

A rövid bemutatkozás után egy finom ebédre kaptunk invitálást. A gondviselés csodája, hogy abban a tudatban érkeztünk meg, hogy Böjte Atya nem tartózkodik Déván és mire elfogyasztottuk az ebédet, megérkezett közénk, és a drága idejéből ránk is áldozott. A beszélgetés során hálás köszönetet mondott az adományokért és ígéretet tett arra, hogy az ősz folyamán szívesen ellátogatna kis falunkba magával hozva néhány gyermeket a székelyhídi otthonukból. Nagyon várjuk a találkozást!
Köszönöm azoknak az embereknek, akik ebben a vállalásban segítettek: Tapasztó Atyának, aki az adománygyűjtésen túl személyesen is elkísért bennünket, férjemnek, aki a szervező munkát felvállalva felvette a kapcsolatot a Szent Ferenc Alapítvánnyal, kis falunk polgármesterének, aki minden segítséget megadott, biztosította a járműveket. Köszönöm a kollégáimnak, akik szintén segítettek eljuttatni az összegyűjtött adományokat, és természetesen legnagyobb köszönet azoknak az embereknek, akik felajánlásaikkal, támogatásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy értelme és célja legyen hosszú utunknak.

Rövid beszámolómat a Csaba testvér által is gyakran említett Szent Teréz Anya gondolataival szeretném befejezni, buzdítva mindenkit, hogy továbbra is legyenek segítőkészek, mert igen nagy szükség van rá!

„A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót!”

Kissné Terdik Erzsébet