Régen látott már minket fülöpieket együtt a pócsi Szűzanya. Nem tudtuk közösen meglátogatni az elmúlt 2 évben a pandémia miatt, de 2022. május 21-én, szombaton, a Szűzanya hónapjában Fülöp nap alkalmából már semmi sem tudott minket megakadályozni, hogy a “hazájában”, Máriapócson imádkozzunk égi édesanyánkhoz, és kérjük az Ő közbenjárását Szent Fiánál. Szűz Mária örömmel fogadott minket, s hallgatta meg különböző kéréseinket, hálaadásunkat.

Reggel fél 8-kor a fülöpi görögkatolikus templomban Csingi Zoltán paróchus atya vezetésével imádsággal kezdtük a napot, majd felszálltunk a buszokra, és ott is közösen énekelve vártuk a pillanatot, amikor felbukkannak a láthatáron a jó ismerős “pócsi tornyok”. A járművekről leszállva Zoltán atya vezetésével rögtön elindultunk a bazilikába, hiszen sűrű volt a székesegyház programja. A templomba érve lehetőség volt a kegyképnél értetkőzni, majd Trella Tibor paróchus atya jóvoltából kezdetét vette a Szent Liturgia. Tibor atya a jó pásztorról szóló evangélium szavait továbbgondolva elmondta, a Szentföldön sok a sziklás terület, nehéz növényeket termeszteni, az elsődleges mezőgazdasági tevékenység az állattenyésztés, a legeltetés. A pásztor élete nehéz, hiszen egyedül van a juhokkal, veszélyeknek van kitéve (vadállatok, nehéz terep), kevés a felszerelése, kutyája sincs, a parittya az az eszköz, mellyel irányítani tudja a rossz irányba induló állatokat.

“Én vagyok a jó pásztor.” A pásztor elöl megy , a nyáj ismeri a hangját, nevükön szólítja a juhokat, hiszen e foglalkozás űzői általában több évet voltak egy nyájjal. Jézus a legjobb pásztor, Ő a mi pásztorunk, aki életét adja a juhaiért.

A szenvedés az emberi bűnök következménye, de ebben az állapotban is meg lehet élni Isten jelenlétét. Jézus előttünk jár, s mi követjük Őt. A juhok a hang alapján ki tudják szűrni, kit takar az, ha ismerik a gazdáját. Mi is felismerhetjük. Aki rendszeresen hallgatja ezt a hangot (pl. templomba jár, imádkozik) ismerős lesz számára annak gazdája. Ez a hang név szerint hív bennünket, s a választól is függ a mi sorsunk, halljuk-e, meghallgatjuk-e. Ha követjük, tudjuk, hogy mindent megtesz értünk, és az örök legelő juhai válhatnak belőlünk.

A Szent Liturgia végén Hutóczki Péter polgármester úr településünk lakói nevében egy ajándékcsomaggal köszönte meg a helyi paróchus atyának a közös imádságot, a szép gondolatokat, majd megemlékezett azokról is, akik a korábbi búcsúkon itt voltak velünk, de már nincsenek közöttünk. Ezt követően a templomból kilépve önkormányzatunk jóvoltából finom slambuc várt minden résztvevőre. Az ebéd után szabad program következett, el lehetett menni a kegytárgyboltba, de voltak, akik csatlakoztak a három görögkatolikus püspök atya által vezetett Szent Liturgiához, melyet a szomszédunkban zajló háború végéért, a békéért ajánlottak fel. Délben a máriapócsi fatemplomban elbúcsúztunk égi édesanyánktól, s a buszokra felszállva minden zarándok lelkileg feltöltődve, a következő alkalmat várva indulhatott haza.

“Téged jöttünk köszönteni,
méltóztassál meghallgatni,
Ó pócsi templom csillaga,
üdvözlégy szép Szűz Mária!”