Csakúgy, mint az előző években, idén is közös, ökumenikus megemlékezést tartottunk Mindenszentek napján halottainkról. November 1-jén újból összegyűltünk településünk ravatalozójánál, s közösen imádkoztunk elhunyt hozzátartozóinkról.

Hutóczki Péter polgármester úr kiemelte, ezen a közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Halottak napján, november 2-án pedig az elhunytjainkról emlékezünk meg, és kérjük szentjeink közbenjárását értük. A mai napon azokért is imádkozunk, akiket már mindenki elfeledett, és azon hősökért is, akik sírhelyét sem ismerjük.

Csingi Zoltán görögkatolikus paróchus atya vezetésével panachidát mondtunk elhunyt testvéreinkért, majd Komor Csaba református lelkész úr emlékezett meg a földi életet már elhagyott embertársainkról. A 42. zsoltárban egyfajta vágyakozást figyelhetünk meg az Istennel való találkozásra:

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”

A 103. zsoltár pedig az áldást, és a köszönetet helyezi előtérbe:

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. Megismertette az ő utait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!"

A megemlékezés után átvonultunk a korábban településünkön szolgáló Nagy István római katolikus apát atya és Török István görögkatolikus esperes atya sírjaihoz, és Eiben Tamás római katolikus plébános atya vezetésével imádkoztunk értük, illetve az egyházainkért szolgáló, és minden itt nyugvó elhunytjainkért. A szertartások végén mindenki saját hozzátartozói sírjához vonult, és csendesen fohászkodva emlékezett szeretteiről.