A szokásokhoz híven idén ősszel is megünnepeltük görögkatolikus templomunk búcsúját, ám az időpont most nem október 3. vasárnapja volt, hanem 4. vasárnapon, 24-én került sor a Krisztus Király titulusára szentelt templom szentelésének évfordulós ünnepségére.

A híveket nagyon szép napsütéses idő fogadta, sokan össze is gyűltünk eme jeles egyházi eseményre. A Szent Liturgiát Csingi Zoltán helyi paróchus atya mellett Gánicz László debreceni kisegítő lelkész, berettyóújfalui szervezőlelkész atya, Tóth Elek nyíracsádi paróchus atya, Tarapcsák János nyírmártonfalvai paróchus atya, Haramura Béla diakónus celebrálta, illetve Eiben Tamás plébános atya a gyóntatásban segédkezett.

Gánicz László atya homíliája elején megköszönte a híveknek, hogy elfogadták a meghívást, és ilyen szép számban jelentek meg ezen az ünnepen. A szentbeszéd elején arról értekezett, hogy így Krisztus Király ünnepén mit gondolunk, ki az, aki király lehet. Úgy elképzeljük, olyan középkorú, de lehet apa és anya is, lehet tanár, pap, miniszterelnök, pápa, mindenki. Igen ám, de a királynak kötelezettségei vannak, törvényeket kell hoznia, feladata a hatalom gyakorlása, ítélkeznie kell, de előfordulhatnak rendetlenségek, hibák, gyarlóságok. A mi királyunk Krisztus, az Ő országa nem e világból való. Isten ítéletet mond. Egyiptomban a halottakat papirusz tekerccsel temették el, leírva benne erényeit és gyarlóságait. Jézus listája nem hosszú, nem sokat kér számon (mint ahogy a mai evangéliumban is hallhattuk), kenyeret, vizet, időt, figyelmességet, azaz szeretetet kér. Hogyan tudnánk szeretni? Erre egy példát mondott László atya. József gazda kévébe kötötte a búzát, s meglátta, hogy egy pillangó megpihen a kéve végén, s azt próbálta elhessegetni. Szembe jött egy gyermek édesanyjával, elkérte a lepkét, melyet a gazda odaadott, s kapott érte gyümölcsöt, 3 db narancsot. Ment tovább, és találkozott egy kereskedővel, aki nagyon ki volt száradva. A gazda odaadta a narancsokat, a kereskedő selyemmel jutalmazta ezért. Útját folytatva 4 izmos fiatalember a királykisasszonyt szállítva érkezett arra, és az úri hölgynek nagyon megtetszett a selyem, melyért egy aranypénzekkel teli erszénnyel honorált. József hazaérkezve megvette a gazdátlan földeket, és a nélkülözőknek adta. A gazda nem volt király, de meghallotta Krisztus tanítását, szavát, és tudta, a pillangóból lett javadalomból nem a saját érdekeit, hanem embertársait kell segítenie. Értse meg mindenki a maga területén Krisztus szavát.

A Szent Liturgia végén Csingi Zoltán paróchus atya megköszönte az atyák és hívek részvételét és segítségét templombúcsúnk méltó megünnepléséhez, majd a körmenet után a himnuszok, köszöntések, és áldás után szeretetvendégségre hívott mindenkit a templomkertben. Reméljük, jövőre is együtt tudunk köszönetet és hálát mondani a mi Krisztus Királyunknak az Ő ünnepén.