Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az Idősek világnapjává. Erről az alkalomról Fülöp Község Önkormányzata minden évben megemlékezik, bár ehhez az ősz eleje-közepei időponthoz nem mindig ragaszkodva, de minden esztendőben méltóképpen köszöntjük szépkorú lakosainkat.

Sajnos a tavalyi és az idei évben a pandémia okozta veszély miatt nem tudtunk szokás szerint a Művelődési Házban ünnepi műsorral kedveskedni számukra, de természetesen nem feledkeztünk meg róluk, és október 17-én, hétfőn minden egyes idős lakosunk számára önkormányzatunk szerény ajándékkal, elsősorban alapvető élelmiszereket tartalmazó csomaggal kedveskedett, melyet személyesen vittünk el hozzájuk, reméljük, örömet okozva ezzel.

Sokan megfeledkeznek időseink társadalomban betöltött fontosságáról. Nem azt látják, hogy itt egy egész életet végig dolgozó, családokat NEVELŐ emberekről van szó, hanem úgy gondolják, na, ez is megöregedett, beszél „furcsaságokat” szeretetről, Istenről, vallásról. Megváltozott a világ, s mi fiatalabbak bizony magunkévá tettük a „nem érünk rá” fogalmát. Nem érünk rá meglátogatni, nem érünk rá unokáit rábízni, nem érünk rá meghallgatni, nem érünk rá arra, hogy ráérjünk velük foglalkozni. Pedig ők ráértek, ha nem is volt rá idő. Ők is dolgoztak, hajtottak, sokkal kevesebbért, mint ami nekünk van, de mégis úgy gondolták, első az EMBER, a CSALÁD, s csak azután következik minden más. Becsüljük meg őket, s bátran kérjük tanácsaikat, hiszen mindig segíteni akarnak bennünket. Ők a múltunk, de jelenünk, sőt jövőnk is belőlük táplálkozik. Kérjük Isten áldását reájuk, és kívánunk hosszú, egészségben és szeretetben gazdag életet számukra!

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi.

Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz.

Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt." (Wass Albert)

Képek

2021. december 2., csütörtök
Köszöntjük Melinda, Vivien olvasóinkat!
Holnap Ferenc, Olívia napja lesz.
Facebook
Hírlevél