2021. június 13-án, vasárnap nagy ünnep volt a római katolikus templomban, hiszen 8 gyermek először vehette magához az Oltáriszentséget. A megfelelő felkészülés, Isten házának rendszeres látogatása, sok imádság, és a szentgyónás elvégzése után részesülhettek a Jézus Krisztussal való közösségben.

Eiben Tamás plébános atya egy aktuális példával kezdte a szentbeszédet. Történt, hogy a koronavírus okozta korlátozásoknak véget vetettek, viszont az egyik lakótelep a csendből olyannyira átment a zajongásba, hogy rendeletet adtak ki, aki hazafelé megy, és hangoskodik, az a személy büntetésben részesül. Nos, a rend őrei találtak egy embert, aki igen nagy lármát csapott. Megkérdezték, nem olvasta a kiplakátolt határozatot. De igen – felelte a férfi, - csakhogy én nem hazafelé megyek, hanem a következő kocsmába, így rám nem vonatkozik ez a szabály. Nos, Jézus Krisztus is gyakran példabeszédekben szólt hozzánk, és a példákon, szimbólumokban érint meg minket, ugyanakkor meghagyja a szabad akaratot. Nézzük meg a templomot, tele van szimbólumokkal. Ott a kereszt, ami alapvetően a kivégzés jele, az illetőt a közösségből kiutasítják, mégis kereszténységünk legismertebb jele. Jézus lábát nem törték el, hisz mire sor került volna rá, már meghalt, de a lándzsával megdöfték, s vér és víz folyt a testéből. A vér az élet, a víz a megtisztulás jele. A szobrokra nézve láthatjuk, hogy Jézusnak és Szűz Máriának is a testen kívül van a szíve. Ez a gondolkodásom és az akaratom jele (tisztaszívű). Ez nem érzelmi, hanem akarati szimbólum, nem titkolózik előttünk. Az akarat az üdvözülésre irányul. Ott a föld, melyet Isten teremtett, és nem mi, annak ellenére, hogy értjük a működésének bizonyos részeit, de a törvényszerűségeit Isten alkotta. A búzamag, melyből lesz a kenyér, csírájában benne van az élet, eszünk, és élünk. De a szőlő és bor párhuzama is érdekes. Aprónak tűnő dolgokból áll össze az élet. Ilyen az Eucharisztia is. Ezek a szimbólumok az élet jelei. A testet és a lelket is táplálni kell, az a miénk, amit az Istentől elfogadunk, és viszonzunk. A szentmise és a szentáldozás fokmérő, akarunk-e újra visszatérni az első Szeretethez, egyesülni Istennel az Eucharisztiában. Isten soha nem hagy el. Mindig jobbá kell válnunk, hogy örök életünk legyen az Oltáriszentség által. Ez az elsőáldozás a kezdete legyen valaminek! Isten éltessen benneteket!

A szertartás végén az elsőáldozók és szüleik megköszönték Tamás atyának és Nagyné Lenke hitoktatónak a felkészítést. A szentmise után a gyermekek, hozzátartozók, és a hívek közös agapéval ünnepelték a jeles eseményt. Kedves Bábel Lora, Csík Patrik, Heim Viktória, Horváth Barbara, Horváth Róbert, Hosszú Viktória, Hutóczki Krisztina, Papp Attila! Legyen ez a mai nap egy hosszú barátság kezdete Jézus Krisztussal, akivel közösségbe léptetek, s aki mindig veletek marad! Legyetek hűek hozzá, szeressétek Őt, és szeressétek embertársaitokat is!