A 2019-es karácsonyvárás időszakában Fülöpön első alkalommal állítottunk adventi koszorút a Művelődési Ház előtti parkban, hogy közösen ünnepeljük a hamarosan eljövendő Megváltót, és gyújtsuk meg a gyertyákat.

Mind a 4 alkalommal Hutóczki Péter polgármester úr köszöntötte a megjelent vendégeket, majd a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola diákjai a pedagógusok nagyszerű felkészítésének köszönhetően színvonalas műsorokkal lepték meg az idelátogatókat. Az általuk elmondott versek, illetve énekléseik mindenki szívében az öröm lángját lobbantották fel. Az ünnepségek után önkormányzatunk dolgozói jóvoltából aprósüteményekkel, forró teával és forralt borral kínáltuk a résztvevőket.

December elsején Komor Csaba református lelkész úr volt az ünnepi szónok, aki Ézsaiás (Izaiás) próféta szavaiból idézett a Messiás eljövetelével kapcsolatban:

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézs 9, 5-6)

Ezen gyermek születése erőt kell, hogy adjon nekünk, és ne felejtsünk gyertyát gyújtani azokért sem, akik már nincsenek itt a földön közöttünk.

December 8-án Csingi Zoltán görögkatolikus paróchus atya a várakozásról beszélt, és ebben az időszakban különösen fontos a belső tisztulás, hogy a Megváltó érkezésekor gyermeki szívvel tudjunk örülni. Az atya megemlítette, ahol ő felnőtt, abban a térségben ebben az időszakban ha vendéget vártak, mindig felkapcsolták a kültéri villanyt, hogy az érkező is lássa, igenis őt szeretettel fogadják ebben a házban. Tegyünk mi is így, várjuk Krisztust „égő lámpával”, fénylő lélekkel.

December 15-én Eiben Tamás római katolikus plébániai kormányzó atya az öröm fontosságára hívta fel a figyelmet, amit nem az ajándékok kibontása, hanem az Istennel és embertársainkkal való találkozásnak kell jelentenie. Jörgensen dán filozófus egyik mélyértelmű példabeszédében egy pókról írt, aki a lombról egy erős szálat készítve leereszkedett a fa tövéig, és hálót kezdett szőni. Nagyszerű munkát végzett, hála az fentről jövő erős szálnak, és bővítette „birodalmát”. Pocakot eresztett a sok légynek köszönhetően, és egy nap, mikor rossz kedvvel ébredt, körülnézett, nincs-e hiba a hálóban. Megpillantotta a felfelé nyúló szálat, s nem értette, mit keres az itt, és miért megy fölfelé. Gondolt egyet, minek ez a haszontalan szál, elharapta azt, és azon nyomban összeomlott a háló. Nem értette a fölfelé vezető fonál hasznát. Sokszor mi emberek is így vagyunk, a mi lelkünket is összeköti egy felfelé vezető fonál Istennel, s ezt a szálat ápolnunk kell folyamatosan az örök boldogsághoz. A karácsony is csak Istennel van, ha Őt kihagyjuk belőle, lehet bármily „gazdag” ez az ünnep, mégis szegényebbek leszünk.

Az utolsó gyertyagyújtásra nem vasárnap, hanem december 21-én, szombaton a községi karácsonyi ünnepség után került sor, s ezúttal nem egyházi személy, hanem a minket csodálatos karácsonyi énekekkel meglepő Dandé Melinda pedagógus gyújtotta meg az ünnepi lángot. Ez a fény erősödjön a mi szívünkbe is, s öröm legyen lelkünkben, mert megszületett az, akire vártunk, aki értelmet ad életünknek.