2019. november 20-án, szerdán egy nyertes pályázatnak köszönhetően mintegy 40-45 hívő zarándokolt el Fülöpről nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra.

Reggel fél 8-kor indultunk, a buszra felszállva mindenki kapott egy elemózsiás csomagot, és a hosszú utazás alatt Eiben Tamás plébániai kormányzó atya vezetésével közösen imádkoztunk, és Mária-énekek is elhangzottak a járművön. A 255 km-es út megtételéhez bő 4 és fél óra szükségeltetett, s az idő teltével egyre szebb panorámában lehetett részünk, bizony kissé furcsa volt látni alföldi lakóként a gyönyörű hegyes vidéket. Dél körül aztán végre megérkeztünk, és a közlekedési eszközről leszállva egy kicsit ugyan megmacskásodva, de boldogan rögtön a Nagyboldogasszony-templom felé indultunk el.

Isten házába érve egy másik zarándokcsoporttal találkoztunk, és mi is csatlakoztunk az egyik ferences szerzetes által tartott, a kegyhellyel kapcsolatos előadásához. Ezt követően lehetőség nyílt szentgyónásra, majd plébánosunk Dombi Ferenc Csaba recski plébániai kormányzó atyával celebrált közösen szentmisét. Homíliájában Tamás atya arról beszélt, hogy szent helyen vagyunk. A hely csendje Mária csendessége. Mi emberek vajon nem félünk-e a csendtől, s mikor voltunk igazán halkan? A nesztelenségben meghallgathatjuk az Isten szavát, engedjük, hogy a csendben a Teremtő formáljon minket. Szűz Mária nem beszélt sokat, de szavai mégis az igazságra vezetnek bennünket.. Legyünk mi is Krisztus hordozói, hisz az Istenszülő is az életével hordozta a Megváltót, s a cél legyen az isteni életben való részesedés. Mária csendje erre irányít bennünket. Máriával együtt kell zarándokolnunk, hisz az ő „halksága” Isten végtelen szeretetéről árulkodik. A szentbeszéd végén az atya arra kért bennünket, néhány percig mi is maradjunk csendben, s engedjük közel magunkhoz Isten Fiát.

A szertartás után körbejártuk a szent helyet, megcsodálhattuk a templom mellett lévő szabadtéri oltárt, a Szent László forrás díszkútjából vihettünk haza palackokban a csodavízből, illetve lehetett vásárolni a kegytárgyboltban. Délután 2 óra körül indultunk vissza Fülöpre, s kicsit elfáradva, de szakrális élményekkel telve más emberekként ültünk a buszon. A hely szépsége és az Isten által való megérintettség révén valóban zarándokokként utaztunk haza. Köszönjük szépen a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének, önkormányzatunknak, Hutóczki Péter polgármester úrnak, Eiben Tamás plébániai kormányzó atyának, és a hívőknek ezt a csodás napot. Reméljük, lesz még alkalmunk zarándokolni Szentkútra, hiszen vágyunk égi édesanyánkhoz visszamenni.

„Oh szentkúti templom drága nagy kincse
Szívünknek s lelkünknek nagy gyönyörűsége
Tárd ki anyánk kezeidet
Fogadd kedves vendégidet”
(részlet a legszebb énekfüzet: A mátraverebélyi szent kútnál című énekéből)