2019. május 23-án, csütörtök délelőtt gyermeknap közeledtével a Méliusz Juhász Péter Könyvtárnak köszönhetően az Ákom-Bákom Bábcsoport művészei tartottak előadást a Művelődési Ház nagytermében. Kedves ismerőseink ezúttal Az öreg halász és a nagyravágyó felesége című mesét hozták el óvodásaink, alsó tagozatos iskolásaink, és a további jelenlévők számára.

A mese elején az öreg halász és neje szokás szerint zsörtölődött egymással, hiszen az asszony mindig elégedetlen volt a helyzetével, sorsával. A férjnek elege lett, el is indult halászni, a hálót viszont majdnem otthon hagyta, s mikor ezt a felesége megemlítette, úgy reagált, hogy felesleges magával vinnie, úgysem fog majd semmit. A tengeren a csónakban talán elgondolkodott azon is, jobb lenne vissza se menni, elég neki a szegénység önmagában is, nem hiányzik még hozzá az asszony veszekedése. Aztán egyszer hirtelen megrezzent a háló, de csak egy cipő akadt bele, később pedig egy fazék. Már-már lemondott az aznapi eleségről, mikor a hálójába akadt egy szép aranyhal. A zsákmány kérlelni kezdte, engedje vissza a tengerbe, és úgy megjutalmazza, hogy soha nem fogja megbánni egész életében. Az öreg halász teljesítette kérését, és üres kézzel hazament.

Amikor a feleségének elmondta a történteket, bolondnak nézte őt, gondolván, biztosan napszúrást kapott odakint. Aztán csak visszaküldte, kérjen a kunyhó helyett egy takaros házat teli éléskamrával. A hal teljesítette a kívánságot. A közelben élő komámasszony csak nézett egyet, de megemlítette, hogy az igazi egy kastély volna. Szöget ütött ezzel a háziasszony fejébe, és mondta is a férjének, egy ilyen épületre lenne szüksége a közeljövőben. Az öreg halász talán egy kicsit szégyenkezve újból elment a tengerhez, s megemlítette neje óhaját. Az aranyhal jóváhagyta ezt az igényt is. Újból megjelent a szépségideálnak korántsem nevezhető komámasszony, aki már palotáról és királynői titulusról beszélt az újdonsült „grófnőnek”. Több sem kellett neki, parancsba adta „urának” az újabb kívánságot. Szegény halász  ismét kiment a nagy vízre, és mondta: „Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem”. A hal megjelent, s bár megemlítette, hogy nem érdemli meg, hisz nem dolgozott érte, de teljesítette az újabb kívánalmat. Hát ezután ismét megérkezett a rusnya komámasszony, akinek bizony már meg kellett hajolnia a „királynő” előtt. Ki is nevette a „szerény” úrnőt, mondván, ész nélkül nehéz ilyen fejedelmi rangnak megfelelni, aki erre oly mérges lett, hogy ukázba adta férjének, hogy ő szeretne a világ ura lenni, akinek a nap és a hold is engedelmeskedik. Szegény öreg – aki talán még nem is élvezte a gazdagság előnyeit – vonakodva, restelkedve újból elindult. Szólította a halat, s mondta neki: „ Ami van, az nem elég, többet akar a feleség.” Nosza, a halnak is elege lett, s váratlan választ adott: „Ha azt hiszi, munka nélkül élhet, és másokon uralkodhat, téved. Hát legyetek ismét halászok!” Így is történt, ott találta az öreg a kis kunyhót a helyén, és benne a feleségét, aki állítólag (bár a történtek ismeretében hihetetlenül hangzik) szorgalmas és ügyes asszony lett.

Köszönjük szépen a Méliusz Juhász Péter Könyvtárnak, hogy lehetővé tették ezt a nagyszerű műsort. Hálásak vagyunk az Ákom-Bákom Bábcsoport művészeinek a remek és humoros előadásért, melyen gyermek és felnőtt egyaránt nagyon jól érezte magát. Reméljük, hamarosan ismét találkozunk, és jókat nevetgélhetünk majd egy újabb szórakoztató fellépésen.