2019. május 13-án, hétfőn „régi” ismerőst köszönthettünk a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolában, hiszen a Méliusz Juhász Péter Könyvtár szervezésében Vranyecz Artúr, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház színművésze és az Ady Endre Gimnázium tanára immár harmadik alkalommal látogatta meg diákjainkat, és különböző játékokkal színesítve próbálta fejleszteni képességeiket, miközben iskolásaink is jól érezték magukat.

Az 5. órában - miután Bábel Katalin tanárnő bemutatta a színművészt - a hetedikes és nyolcadikos diákok először a mellettük lévő társukról mondtak néhány rá jellemző tulajdonságot, hogy vendégünk is kicsit jobban megismerhesse a csoport tagjait. Utána körbeültek, és középen egyiküknek egy valós állítást kellett mondania (pl. kék színű nadrág van rajtam), s akikre nézve ez igaz volt, fel kellett állnia, és egy másik üres helyre kellett ülnie. Akinek nem jutott hely, az maradt a kör közepén, és ő folytatta a játékot. Ezt követően egy személy valami aznap történt, negatív mondatot mondott, ami valaki mástól elhangzott, és nem esett jól neki. A székek között elhaladva minden társtól kapott egy javaslatot, hogy mit kellene tennie, mondania, és ez alapján a végén eljutott egy válaszig, mellyel pozitív feleletet tudott adni annak, akitől a nem jól eső mondat elhangzott. Az óra vége előtt még azt gyakorolták a diákok, mit lehet tenni, ha valaki nem figyel arra, amit mondunk neki.

A 6. órában az ötödik és hatodik osztály képzeletbeli labdázással kezdett, és az egymásnak dobott „játékszer” továbbadása esetén a zip (a szomszédnak adom a labdát), zap (a kör szembeni részére dobom a labdát) és a boing (vissza a feladónak) szavakat kellett használni különböző kézi jelekkel, melynek során természetesen elég sokszor zűrzavar alakult ki, de diákjaink hamar belelendültek a játékba. Ezután két diák kiment a teremből, a bent maradókból két pár egy-egy kaput alkotott, s a szemkontaktus alapján az osztályba visszatérők próbálták kitalálni, hol távozhatnak a körből. Az utolsó párt viccesen „átvertük”, mert abban a körben nem volt kapu, csak ők erről nem tudtak. A következő játék mozdulat utánzása volt, melynek lényege, hogy az egyik iskolás által előadott mozdulatsort csak egy társa látta, s adta tovább a következőnek. A végén bizony az utolsó játékos már csak „foszlányokban” tudta eljátszani az eredeti „koreográfiát”. Végül a diákok által állatok utánzására került sor, különböző napszakaszokban kellett jellemző mozdulataikat imitálni, és a többiek találgathattak, vajon melyik élőlényt akarta társuk „megjeleníteni”.

Vranyecz Artúr színművész által kért játékok észrevétlenül is többek között diákjaink koncentrációját, egymásra való figyelését, önmegismerését, és közösségért való tenni akarását szolgálták rendkívül humoros formában. Iskolásaink nagyon jól érezték magukat, s kicsit felszabadultabbak lettek a foglalkozások alatt, szinte elrepültek (bezzeg máskor sokkal „később” szól a kicsengő) a 45 perces tanórák. Jellemző, hogy egy-egy játéknál mindig nagyon sok volt az önkéntes jelentkező.

Köszönjük szépen Vranyecz Artúr előadóművésznek a nagyszerű és szórakoztató foglalkozásokat, reméljük, a későbbiekben személyiségével és tanításával ismét gazdagítja majd iskolai közösségünket. Hálásak vagyunk Popovics Ferencné igazgatónőnek a helyszín és időpont biztosításáért, Bábel Katalin tanárnőnek és Mikáczó László Ferenc helyi könyvtárvezetőnek pedig a szervezésért. Természetesen köszönjük a Méliusz Juhász Péter Könyvtárnak a lehetőséget és a támogatást, hogy a színművész újra hozzánk látogathatott. Várjuk a következő találkozást!