Mindenszentek ünnepén, 2017. november elsején a hagyományokhoz híven temetőnk ravatalozójában idén is megemlékeztünk elhunytjainkról. A délután 3 órakor kezdődő eseményen a községünkben jelenlévő történelmi egyházak képviseletében Csingi Zoltán görögkatolikus paróchus, Eiben Tamás római katolikus kisegítő lelkész, és Komor Csaba református lelkész vezetésével kezdődött a halottainkért végzett közös imádság.

Komor Csaba református lelkész megemlékező beszédében hálát adott Istennek, hogy elhunytjaink földi létükben a mi életünket is gazdagították. Különböző vallásúak gyűltünk össze ezen a helyen, de egybeköt minket keresztény szellemiségünk. Ezt követően a 36. zsoltárból idézett lelkész úr: „Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” Jézus pedig azt mondta magáról: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Ha elvesztünk valakit, akaratlanul egy kicsit magunkat is gyászoljuk, hiszen a másik halála számunkra is hiányt okoz. Krisztus az örökkévalóságba vezet, az elmúlás életrész, a végtelenség egy szakasza. Az emberek számára van egy kiapadhatatlan forrás, a remény, melyet Jézus táplál bennünk, és a feltámadásával bizonyította, hogy ez a bizakodás, a hit másik utat jelöl számunkra, melyben a vég nem valaminek a végét jelenti, hanem egy új valóság kezdetét. A szertartás után közösen átvonultunk az egykor településünkön szolgáló Nagy István római katolikus apát atya és Török István görögkatolikus esperes atya sírjaihoz, ahol Önkormányzatunk képviselői koszorúkat helyeztek el, és együtt imádkoztunk községünk korábbi lelki vezetőiért, és településünk halottaiért. Ezt követően a jelenlévők elhunyt hozzátartozóik síremlékeit látogatták meg, és emlékeztek szeretetteikre.

Halottainkról való megemlékezésünkkel, gyertyagyújtásainkkal nemcsak az elmúlásra gondolunk, hanem a viszontlátás reményét fejezzük ki. A mécses a sötétben is világít, életünk nem pusztán egy bizonyos idővallumba helyezett létezés, hanem Isten által adott örökkévalóság, hiszen húsvét ünnepén Krisztus a feltámadásával a „sírban lévőknek életet ajándékozott.”