Karácsony a Fülöpi Általános Iskolában

Intézményünkben ugyanolyan lelkesedéssel készültünk a karácsonyra, mint a korábbi években. Gyönyörűen feldíszítettük a folyosókat és az osztályokat, a hónap végén pedig a tornatermet is, hiszen itt rendeztük meg a karácsonyi ünnepségünket. A munkálatokból mindenki kivette a részét a legapróbbaktól a legnagyobbakig.

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat pályázati támogatása segítségével karácsony előtt játszóházi foglalkozást rendeztünk, ahol öt helyszínen lehetett kézműveskedni. Földhátiné Magyar Ildikó segítségével mézest sütöttek a diákjaink. Lehetőség volt még textiltáskát festeni hőre puffadó festékkel, ezüst ruhájú angyalkát készíteni, karácsonyi hűtőmágnest festeni és üvegfestékkel áttetsző karácsonyfadíszeket készíteni. Természetesen a saját kezűleg elkészített termékeket haza lehetett vinni. A legügyesebbek akár mindegyik helyszínen készíthettek ajándékot, így akár az ajándékozást is könnyen megoldhatták.

Osztályonként műsorral készültek diákjaink az ünnepségre. Szép számmal megjelentek a vendégek, a szülők, nagyszülők a karácsonyi műsorra. A versek, jelentek és az énekkar előadása mellett ismét meghallgathattuk, megláthattuk a fülöpi betlehemes játékot. Reméljük, mindenki örömére! Végezetül közzéteszem Popovics Ferencné ünnepi beszédét azért, mert a benne leírt gondolatok nemcsak karácsonykor aktuálisak:

„Szeretettel köszöntöm a karácsonyi ünnepségünkön megjelent kedves vendégeinket, polgármester urat, jelenlegi és régi kollégáimat és titeket is kedves diákok! Nagy örömömre szolgál, hogy az egyházak képviselői is megtisztelték jelenlétükkel ünnepségünket!

Mikor készültem a beszédem megírására, elgondolkodtam: mindegyik tantárgyat tanítjuk a tanítványainknak, egyiket fontosabbnak tartjuk mint a másikat, de vajon melyek azok közülük, amelyek hozzájárulnak az életben való boldogulásukhoz?! Ahhoz, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott emberré váljanak? Mit kellene feltétlenül megtanítanunk gyermekeinknek? Karácsony ünnepe táján a következők jutottak az eszembe:

Meg kellene tanulni, illetve tanítani az egymásnak való megbocsátást, hisz semmi nem gyógyítja úgy a lelket, és segíti a fejlődést, mint a megbocsátás. Ha nem bocsátunk meg, valójában nem a másiknak okozunk igazán kárt, hanem saját magunknak……

"Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket naponta újra meg újra bemagolni." – mondta Popper Péter – és én teljesen egyetértek vele.

El kell fogadnunk és szeretnünk kell magunkat úgy, ahogy vagyunk. Ez a feltétele annak, hogy másokat szeretni tudjunk. Amely családban megvan a tiszta szeretet, otta leg­szegényebb otthon is palotává válik, ahova visszavágyik a család minden tagja miután kirepül a fészekből.

 Amit szeretteinknek akarunk adni ajándékként – azt nem feltétlenül az áruházak polcain kell keresni! A szeretet nem más, mint a saját időnk másoknak ajándékozása.Az igazi karácsony tele van melegséggel! Nem tárgyak - figyelmet és szeretetet helyettesítő eszközök -, átnyújtásáról szól, hanem együttlétről és odafigyelésről. Arról, hogy jó megtapasztalni, hogy vagyunk egymásnak.

A már elmondottakon kívül sok mindent kellene még megtanítanunk gyermekeinknek, tanítványainknak és megtanulnunk felnőttként saját magunknak is!!!... De sokszor fordul elő, hogy elméletben tudjuk, hogy mi a helyes, de a gyakorlatban nem tudjuk megvalósítani!!......Pl.: karácsony előtt is hajt bennünket valami, és mire észbe kapunk már megint ott tartunk, hogy az idén is kétszer annyit vásároltunk, mint amit a józan ész diktál, és 3X annyit sütöttünk, főztünk, mint amit az ünnepi asztal elbír!! Pedig nem ez a lényeg! …..

Azt kívánom mindenkinek, hogy karácsonykor sikerüljön megteremteni mindnyájunknak azt az örömteli állapotot, amire legbelül vágyakozunk! Sikerüljön mindnyájunknak eltenni egy-egy darabkát az emlékeink közé a csillogó gyermekszemekből, a békés együttlét öröméből! Ez adjon nekünk erőt mindig, amikor szükségünk lesz rá a jövőben!”