„Mondják, a himnuszt énekelték
úgy indultak a puskatűznek
s a könnygáz meg a tűzzel telt ég
sem riasztotta vissza őket.
Csorgott a könnyük.
Talán sírtak.
Csorgott a vérük.
Belehaltak.
Diákok voltak.
S ők csinálták
a dicsőséges forradalmat!”

A 65 éve történt forradalom és szabadságharc történései során, a világon egyedülálló módon magyar fiatalok, gyerekek néztek szembe a kommunista diktatúra könyörtelen hatalmával. Harcoltak Budapest utcáin, és adták életüket a szabadságért.

Az ’56-os események magukban foglalják mindazt, amire a magyarság vágyott, amit nemzetünk kívánt. Nem kértünk mi többet annál, ami jár. Nem kívántuk mi más nemzetek javait. Nem kívántunk mi más kárára felemelkedni. Egyetlen dolgot akartunk: a szabadságot. A történelem során oly sokszor tapasztaltakkal - akár csak közeli szomszédainkkal - ellentétben, a magyarság tiszta szívvel, saját igazát büszkén vállalva, felemelt fővel harcolt jogaiért. 

Adjunk hálát az Úrnak, hogy magyarok lehetünk, magyar földön – csonka országunkban - magyarul beszélhetünk. Járjunk bármerre is a nagyvilágban, büszkén viseljük nemzeti címerünket szívünk alatt. Idegen hatalmak által bitorolt, de magyar földön élő honfitársainkért pedig imádkozzunk, hogy nemzettestvéreink is méltóképpen tudják gyakorolni alapvető emberi jogaikat. Mint ahogyan az 1956-os forradalom esetén sem, ezen emberi jogaink megvédése, biztosítása érdekében most sem kapunk támogatást, segítséget a nyugattól. De ahogyan a népmeséink tanítják: „A jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését.” A forradalom 64. évfordulójára emlékezvén, ez az idézet legyen a miénk. Nem mindenkié, a miénk!

A magyarság hőstetteinek a mai napig van mondanivalója. Sőt, talán jelen korunkban, amikor idegen, tőlünk távol álló, a normalitással szembe menő eszméket próbálnak ránk erőltetni, még inkább érvényes elődeink szellemiségének ápolása, őrzése.

Mai rohanó világunkban, annak ellenére, hogy sokszor egészen nehéz, de legyünk jók! Merítsünk az ’56-os forradalmárok értékrendjéből. Azon értékekből, melyek a felkelés jegyében, egyéni és közösségi áldozatok között született. Segítsük, támogassuk egymást, a családot, a barátokat, embertársainkat a közös, eredményes célok elérése érdekében. Őrizzük meg hagyományos emberi értékeinket.

Ahhoz, hogy végig tudjuk kísérni hőseink életútját, részletesen megismerjük tetteiket, valamint azok következményeit, ez a cikk vajmi kevés lehetőséget biztosít, de még a Fülöpi Hírek teljes terjedelmének felhasználása is meglehetősen csekélynek bizonyulna. Azonban hallgassuk meg tanáraink, tanítóink szavait, figyeljünk oda tanításukra. Idézzük fel és ismerjük meg még inkább dicső történelmünket. Őrizzük meg elődeink dicsőséges emlékét! Vigyük tovább a forradalom örökké a magyarság szívében égő lángját.

A Fülöpi Óvoda óvodásai, Hutóczki Valéria vezetésével a hagyományaikhoz hűen idén is elhelyezték a magyar lobogókat a Művelődési Ház udvarán, valamint a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola 7. osztályos diákjai Bábel Katalin tanárnő felkészítésével, saját, szűk keretek között emlékeztek meg eme jeles eseményről, s az iskolában Popovics Ferencné igazgatónő az ünnepi műsor előtt, délelőtt az alsós és felsős diákoknak is felolvasta és elmondta, hogyan látta, miként élte át ezen napokat egy akkor 8 éves kislány.

Jelen sajnálatos helyzetre tekintettel, a lakosság egészségének megóvása érdekében, idén nem szerveztünk községi szintű megemlékezést. De nem feledünk. Egyperces néma csenddel, gyertyagyújtással adózunk a dicső forradalmárok emléke előtt!

 „De most itt vagyunk, emlékezünk.
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.
Amíg szól a dal '56-ért, míg szívünk dobog, '56 él!”

2024. március 29., péntek
Köszöntjük Gedeon, Johanna olvasóinkat!
Holnap Auguszta napja lesz.
Facebook
Hírlevél