"Éppúgy, mint az erdő zöldjében,
hol csiripelnek a madarak,
az óvoda udvarán is gyerekek
oly édesen zajognának.
A mai nap különleges,
mert sok mindent szabad,
a sok ajándék után
gyermeki lélek dagad"
(B. Szalay Károly: Gyermeknapi vigadalom)
Magyarországon az Országos Gyermekvédő Liga kezdeményezésére szerveztek gyermeknapot már az 1920-as évek kezdetétől. Magyarország az 1931-es évtől kezdve Gyermekhetet tartott, ami 1950-ben már leszűkült egyetlen Gyermeknapra, amit május utolsó vasárnapján tartanak.
Óvodánkban Május 28-án került sor erre a fontos és jeles napra. Ebben a nehéz és kontaktmentes helyzetben sajnos testvérek, szülők nélkül igyekeztünk számukra különlegessé és emlékezetessé tenni.
Óvodánkban egy kicsit minden nap gyermeknap, hiszen célunk, hogy mindenki a lehető legjobban kiteljesedjen és megélje a gyermeki létet. Már maga a készülődés és várakozás is izgatottan telt, hiszen minden reggel és minden délután megszámoltuk "Hányat is kell még aludni?". Érkezéskor izgatott volt minden gyermek, talán érezték, hogy ez a nap kicsit más, ma minden csakis róluk szól. Érdeklődve bámulták az udvaron elhelyezett akadálypályát, izgatottan vártak a trambulin és fészekhinta mellett, nevetve és egymást biztatva próbáltak pecázni a felállított mini medencében, vagy lélegzet-visszafojtva várták, hogy elkészüljön az általuk választott arcfestés. A lehetőségekhez mérten saját kezűleg próbáltuk teljesíteni azokat a dolgokat, amiknek gyerekkorunkban mi is örültünk. Az óvó nénik arcot festettek, a dajka nénik pedig szorgalmasan gyártották a házi vattacukrot a gyermekeknek. A konyhai dolgozók segítségével az ebédünk igazi piknik hangulatban telt, ugyanis a feldíszített fa árnyékában, plédeken fogyasztottuk el a közös ebédünket.
A közösen eltöltött nap élmény volt a gyermekeknek, ami még napok múlva is beszédtéma volt közöttük. Reméljük, hogy még minél több, és minél színesebb élménnyel ajándékozhatjuk még meg őket.
Szuhi Nikoletta
pedagógiai asszisztens