“Szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul!
Ne hagyd magadat legyőzni a nehézségekkel, a közönnyel, a sikertelenséggel!
Szeress, és jobb lesz a világ”
(Prohászka Ottokár)

2020. június 13-án, szombaton a volt székesfehérvári megyéspüspök (1905-től 1927-ig) táblára írt szavaival búcsúzott a “régi” terem a 8. osztályos tanulóktól, akik délután 4 órakor elindultak a római katolikus templomba, hogy elballagjanak a szeretett alma matertől. Isten házába érve először közösen elénekeltük a Himnuszt, majd Csík Gergő 7. osztályos diák Nagy Sándorné: Ballagó diákokhoz című költeményét szavalta el, utána pedig Popovics Ferencné igazgatónő köszönt el a nyolcadikosoktól.

Iskolánk vezetője visszaemlékezett 1-2 vicces jelenetre az elmúlt időszakból, majd három fontos dologra hívta fel a figyelmet útravalóul.Tartsuk a kapcsolatot Istennel, legyünk jóban embertársainkkal, és nem utolsósorban törekedjünk harmóniában lenni önmagunkkal. Merjünk nagyokat álmodni, célokat kitűzni, s ezáltal hasznos tagjai lenni társadalmunknak. Ezt követően Szilágyi Ádám ballagó diák Váczi Mihály: Még nem elég! című versét tolmácsolta  a megjelenteknek, majd Horváth Mária búcsúzott el a 8. osztályosok nevében a hetedikesektől.

Az elköszönés után megható volt látni a végzős diákokat, amint háláuk jeléül virággal és ajándékkal lepték meg pedagógusaikat. Hadnagy Ivett 7. osztályos tanuló osztálytársai nevében búcsúzott a nyolcadikosoktól, majd a ballagók szüleiknek is megköszönték a sok jót jelképesen egy szál virággal.

Hutóczki Péter polgármester úr ünnepi beszédében kiemelte, nem búcsúzni jött ide, hiszen településünk továbbra is számít elköszönő tanulóinkra, mint ahogy ők is számíthatnak ránk. Különös ez a ballagás, s küzdelmes lesz a folytatás, de egy olimpiai bajnok sportoló útja sem a győzelmekkel indul, hanem a sok munkával, melynek gyümölcse a későbbi siker, ezért vegyünk példát róluk. Ezt követően településünk vezetője községünk nevében ezúttal is megajándékozta egy kerékpárral a tanulmányaiban legtöbbet fejlődő diákot, idén Csík Gergő 7. osztályos diák érdemelte ki a “kétkerekűt”. Polgármester úr Kissné Terdik Erzsébet jegyzővel és Szilágyiné Ferencz Henriettával, a Szülői Munkaközösség vezetőjével virággal köszöntek el ballagóinktól. Popovics Ferencné igazgatónő ezután könyvjutalmakat, elismerő okleveleket adott át, majd a Szülői Munkaközösség vezetőjét, Szilágyiné Ferencz Henriettát virággal és ajéndékkal lepte meg az iskola és a munkaközösség tagjai nevében is. A ballagás vége felé került sor az egyik legmeghatóbb pillanatra, a zászlóátadásra, melyet Ratku Roland végzős diák nyújtott át Marozsán Patrik hetedikes tanulónak. Az ezt követő könyörgésekben Pósán Györgyné osztályfőnök kérte Isten segítségét a továbbiakban is az eddig általa vezetett osztályra!

Eiben Tamás atya, iskolánk lelki vezetője viccesen elmondta, anno ő ilyenkor ezt írta a táblára: Itt szenvedtem 8 évet! 4 évvel később hasonló tartalmakat írt középiskolás ballagóként, míg később aztán átgondolva megértette, hogy magának tanult, s így ez már nem negatív dologként hatott rá, hanem ösztönző célként. Isten vezetésével, vigyázó tekintete által mindenkinek a maga útját kell járnia. Elmondta, pont akkor vizsgázott, akkor szentelték pappá, mikor a most búcsúzók elkezdték az iskolát. A ballagás a végzős diákok kivonulásával ért véget.

Kedves Balogh Dorina Magdolna, Balogh Ilona Dzsenifer, Czibere Petra, Hamza Klaudia, Harangi Noémi, Horváth Mária, Kiss Erik, Nyika Dániel József, Ötvös Emese Evelin, Ratku Roland, Ruha Ildikó Vanda, Sipos Noel, Szilágyi Ádám, Szilágyi Levente Róbert, Vajda Patrícia Tímea! Bő egy hónappal ezelőtt talán még nem is gondoltátok, hogy elbúcsúzhattok tanáraitoktól, diáktársaitoktól. A koronavírus járvány okozta “sokk”, amit a világ kapott, nem tette  lehetővé, hogy normális körülmények közt éljük életünket, bezárt minket otthonainkba. Ez a ballagás is csak korlátozottan volt látogatható, de legalább meg lehetett rendezni, és méltóképpen lezárhattátok az elmúlt 8 évet. Talán az ünnepség alatt átgondoltátok azt is, mi vár reátok a jövőben, egy-egy rejtetten elhullajtott könnycsepp pedig jelezte mindazt, amit itthagytatok. A Mindenható vigyázni fog rátok a az elkövetkező években is, csak hagyjátok, engedjétek, hogy vezessen benneteket, és tegyétek hozzá azt, amit tudásotok és tehetségetek enged, s így biztosan szép és boldog élet vár rátok.

Isten óvja minden lépéseteket!