Mindenszentek napján, 2019. november elsején községünk temetőjének ravatalozójában idén is megemlékeztünk elhunytjainkról.

A délután fél 3-kor kezdődő ökumenikus szertartáson Csingi Zoltán görögkatolikus paróchus atya, Eiben Tamás római katolikus plébániai kormányzó atya, és Komor Csaba református lelkész úr a hívekkel együtt közösen imádkoztak halottaink lelki üdvéért.

A panachida után Komor Csaba lelkész úr Szent Pál Filippiekhez írt leveléből olvasott fel: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így még inkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok (Fil 1,21-26)”.

Mi is az élet? Az élet ajándék, a halál nyereség. Szent Pál is nehezen tud választani a kettő közül, hisz a Krisztussal való együttlét vonzza, ugyanakkor ha itt a földi életben kell a Megváltóért munkálkodnia, azt is szívesen teszi. Mi is elgondolkodunk a szeretteink sírja mellett állva, dolgoztunk sokat, fáradtak vagyunk, talán már a végső pihenést várjuk, ám a jó Isten kegyelme által mégis mindig van miért küzdenünk, van miért élnünk. Élet és halál kérdésében a választ bízzuk Krisztusra, hisz az Ő végtelen bölcsességével tudja, mikor jön el az idő, amikor az örökkévalóságban magához szólít bennünket. Éljünk úgy, hogy földi létünk végén mi is elmondhassuk, a halál nyereség! Lelkész úr az elmélkedését követően az ideillő 400. dicséretet énekelte és játszotta el gitáron.

Föld, híven tartsd e tested benned,
Mert mikor Krisztus majd eljövend,
Számon kéri ezt akkor tőled,
Így lészen bizonnyal, elhigyjed!

Noha ez mostan rothadandó
és idővel porrá válandó,
De feltámad az Úr szavára,
Angyali zengő harsonára.
(részlet a 400. dicséretből)

A közös imádság után Hutóczki Péter polgármester úr köszöntötte az egyházi személyeket és a jelenlévőket, majd kiemelte, hogy egy keresztény ember számára a mai nap ünnep, hiszen Mindenszentek napján azokról a szentekről emlékezünk meg, akiket ugyan az egyház nem kanonizált (minden ember életét nem ismerheti), mégis olyan szintre jutottak földi életükben, hogy méltókká váltak arra, hogy kérhetjük az ő közbenjárásukat. Vélhetően itt a fülöpi temetőben is nyugszanak sokan közülük, s így mi most a szentek közösségében vagyunk, s talán majd mi is gyarapítjuk a másik, az örök életben ezt a krisztusi társaságot. Megemlékezni és imádkozni jöttünk szeretteink sírjához, de mondjunk fohászt azokért is, akikről nem tudjuk, hol nyugszanak, vagy nem tudtak eljönni végső nyughelyükhöz hozzátartozói. Ne felejtsük, a sírban nyugvóknak köszönhetünk mi is sok mindent!

Ezt követően elsétáltunk a sokáig itt szolgáló Nagy István római katolikus apát atya és Török István görögkatolikus esperes atya sírjához, melyeket önkormányzatunk dolgozói megkoszorúztak, s akik lelki üdvéért, valamint a korábban az egyházért tevékenykedő személyekért, majd minden elhunytért Eiben Tamás atyával közösen imádkoztunk. Innen átvonultunk a nagy kereszthez, ahol Csingi Zoltán atya könyörgött halottainkért a résztvevőkkel együtt. A szertartások után mindenki hozzátartozói sírjaihoz igyekezett, és emlékezett a már az örökkévalóságban lévő szeretteire. Imádkozzunk mi is elhunytjainkért, és ha lehet, ne csak Mindenszentek és Halottak napja alkalmából!