És a kupánkat elvitte a vihar...
2010. december 9., fél kettő. A tornaterem készen áll. Az iskolai focicsapat tagjai az öltözőbe vonulnak, hogy magukra ölthessék a felszerelést. Azt is mondhatnánk minden „flottul” megy, már csak arra várunk, hogy lassan megérkezzenek a meghívott iskolák csapatai, és elkezdődhessen a hagyományos fülöpi Mikulás-labdarúgó kupa.
Ám néhány perccel később mintha egy szempillantás alatt minden a feje tetejére állna.
Odakinn szakadni kezd a hó és feltámad a szél. Nem szükséges hozzá különösebb meteorológiai előképzettség, hogy a kollégákkal megállapítsuk, ez bizony hóvihar. Mindez azonban csak a lavina kezdete, hogy maradjak a téli természeti jelenségeknél. Az iskola épületében elmegy az áram. Nyírábrány telefonon jelzi, – fél órával a kezdés előtt (!) – lemondja a részvételt, a rendkívüli időjárási helyzetre hivatkozva! Értetlenül nézünk egymásra, a hirtelen kialakult kaotikus helyzet miatt.
A bódulatból csak akkor kezdünk ocsúdni, amikor befut Vámospércs, ill. Nyíracsád csapata. Háromra szűkült tehát a versengésben résztvevő csapatok száma, így a torna képzeletbeli mottója akár ez is lehetne: „Az indulóknak a dobogós hely garantált!”
Csapatunk a Nyíracsád elleni mérkőzéssel nyitja meg a körmérkőzéseket. Első ránézésre verhetőnek tűnik az ellenfél, de mint később kiderül, tényleg csak elsőre. Gyors egymásutánban háromszor is elvégeztetik velünk a középkezdést, 0:3 oda… A szokásosnál is idegesebben játszunk, a passzok nem találnak célt, nem még a lövések. Pedig a közönségre nem nagyon lehet panasz. A lelkes szurkolótábor teli torokból ordítva bíztatja mieinket, nem eredménytelenül. Két remek góllal úgy tűnik sikerülhet az egyenlítés, de a nyíracsádiak összekapják magukat és ismét berámolnak kettőt. 7:3 a vége oda, azt kell mondjam tejesen megérdemelten.
A látottak alapján megállapítjuk, hogy a Vámospércs – Nyíracsád mérkőzésre előrehozott fináléként is tekinthetünk. Jóslatunk beigazolódik. Két nagyszerűen képzett csapat játékosai csapnak össze egymással, és helyenként már-már felnőtt csapatokra emlékeztető szervezettséggel, egyéni megoldásokkal próbálnak a másik csapat fölé kerekedni. Mondhatjuk ez a mérkőzés volt a torna slágermeccse. Nincs ezen mit csodálkozni, két olyan iskola csapott össze, ahol négy-ötszáz gyerek tanul, és háromszor-négyszer annyi tanulóból válogathat a egy-egy tanár az adott versenyre, megmérettetésre.
A „gigászok csatáját” végül Vámospércs nyeri meggyőző fölénnyel és játékkal.
Második meccsünk előtt, testközelből érzékelve a Vámospércsiek játékerejét, megállapítjuk, hogy a tisztes helytállás lehet ellenük a célunk. Ez olyannyira jól sikerül, hogy az első félidőben mondhatjuk, egyenrangú partnerei vagyunk az ellenfélnek, és csupán egygólos hátránnyal fordulunk, nem mellesleg ismét van áram az épületben. A második játékrészben Vámospércs magasabb fokozatba kapcsolva végül, Nyíracsádhoz hasonlóan, minket is bedarál.
Ezzel véget is ért - a Nyírábrány kiválásával, mindössze 3 mérkőzést felölelő - fülöpi Mikulás kupa, és azt kell mondjam a csapatok végső helyezései hűen tükrözték az erőviszonyokat.
Ja, hogy mit takar a cikkemet felvezető –egyébként Quimby adaptáció – cím? Hát csupán annyit, hogy a Mikulás kupa, amelyet Vámospércs harmadszor is megnyert véglegesen hozzájuk került, így jövőre új serlegért szállhatnak versenybe a résztvevő csapatok iskolánkban.
Végeredmény:
- Vámospércs
- Nyíracsád
- Fülöp
