joomla templates top joomla templates template joomla

Trianon – 100 év fájdalom


2020. június 4-én, a szégyenletes Trianoni Békediktátum 100 éves évfordulóján 16 óra 32 perckor országszerte megszólaltak templomainkban a harangok, és közvetítették számunkra a fájdalmat, ami ennyi eltelt esztendő alatt sem tompult.

A koronavírus enyhülése lehetővé tette, hogy az országban június 3-a és 7-e között megemlékezéseket tarthassanak Trianonról. Fülöpön június 4-én, csütörtökön este 7 órakor került sor eme szomorú napról való múltidézésre.

Az időjárás nagyon szeszélyes volt egész nap, viharos volt a szél, mint a történelmünk, esőre állt az idő a kezdési időpontra, de aztán megenyhült, szebbik arcát mutatta, talán a jövőnkre utalt ezáltal. Hutóczki Péter polgármester úr megemlékező beszéde előtt a képviselő testület tagjait felkérte az őrtűz meggyújtására, majd a Himnusz közös eléneklése után – melyet a Piros Mályva Népdalkör tagjai vezettek – községünk vezetője köszöntötte a megjelenteket, kiemelve azon fülöpi személyeket, akik a határ másik oldalán látták meg a napvilágot, s élték meg magyarságukat úgy, hogy bizony ezzel sok mindenben hátrányt szenvedtek, és sokszor megaláztatásban volt részük. Közben az összetartozás jeleként égő őrtűz szép magasba csapott, megható volt látni e jelet, a fényt, amely összeköt határainkon túl élő honfitársainkkal. Polgármester úr emlékeztetett Szent István királyunkra, aki az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, s égi Édesanyánk ma is vigyáz ránk magyarokra. Ezt követően egyházi vezetőink, Csingi Zoltán görögkatolikus paróchus atya, Komor Csaba református lelkész úr, és Eiben Tamás római katolikus plébániai kormányzó atya mondtak beszédet eme sanyarú történelmi igazságtalanságról, és kifejtették, hogy felfelé kell néznünk, hiszen Isten nélkül nincs haza, nincs magyar nemzet, hitünk kell, hogy továbbra is eggyé kovácsoljon bennünket, a többit bízzuk a Teremtőnkre, Ő sohasem hagy cserben minket. Tamás atya befejező szavait tolmácsolva Nagypéntek nem a történet vége. Mi fülöpiek különösen szerencsések vagyunk, hiszen a határ vonalait nem messze húzták meg tőlünk, nem sok hiányzott, hogy más országban éljünk. A megemlékezés végén elénekeltük az Ima a hazáért című éneket, és természetesen a Székely Himnuszt népdalkörünk csodálatos kíséretében. Hutóczi Péter polgármester úr búcsúzóul azt mondta a megjelenteknek, hogy még hisz abban, lesz Nagy-Magyarország!

100 év hosszú idő, azóta sok minden történt a világban, de mi ezt a napot soha nem feledjük, a sérelem, mely minket ért, azóta is velejéig fáj. Megásták Magyarország sírját, félig bele is dobták, de elföldelni nem tudták, mert ez a nemzet élni akart. Szét lehetett darabolni egy államot, de a lelkeket nem.

"Erős igazsággal az erőszak ellen:
igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb..."
(részlet Babits Mihály: Áldás a magyarra című verséből)

Határainkat "behatárolták", de az össznemzeti tudatunk mindig is megmaradt, a diktatúrák idején is gondoltunk egymásra a határok különböző oldalairól, ha másra nem volt lehetőségünk, az imádság ereje akkor is egységbe kapcsolt bennünket. Szükségünk lesz a jövőben is e nemes tulajdonságunkra megmaradásunkhoz, de a történelem során számos alkalommal bizonyítottuk, hogy vagyunk és leszünk, Szűz Mária keze továbbra is véd minket.

"Magyarország az én hazám
Neked szült és nevelt anyám
100 esztendő nem a világ
Éljen a magyar szabadság!"
(részlet a Csík Zenekar: Hazám, hazám, édes hazám című népdal átdolgozásából)

Bízunk benne, a történelem valamikor igazságot fog szolgáltatni nekünk, de addig is fogjunk össze, tegyünk nagy dolgokat együtt, s ha határaink egyelőre nem is változnak, közös erővel és Isten segítségével továbbra is Európa szíve maradunk, mely erőteljes dobogásával mindenkinek üzeni: Élni akarunk, és élni is fogunk!