Szépen felöltöztetett gyermekek, vidám, mosolygós arcok, várakozó tekintetek, örömteli találkozások. Mondhatnánk, csak egy szokásos szeptember elseje, hagyományos tanévnyitó, elkezdődik az iskola. Idén az ősz első napja mégis más volt, mint a többi.

Az ismert okok miatt az alma mater majd fél éven keresztül zárva tartotta kapuit. A diákok bő másfél hónapon keresztül személyesen nem is nagyon találkozhattak egymással a pandémia miatt. Furcsa ilyet kimondani, de hiányzott számukra az iskola. A barátok, a csínytevések, a beszélgetések, a játék egy időre kiesett, de az online tanulás sem helyettesíthette teljes mértékben (bármennyire is igyekeztek a tanárok és a tanulók) az “igazit”. Szóval jól esett újra az iskolába jönni, amely időközben meg is újult.

2020. szeptember elsején reggel 8 órakor a diákok bevonulása és a Himnusz közös meghallgatása és eléneklése után néhány tanuló az iskolakezdés örömére csíki gyermektáncokat mutatott be Czigléné Tátorján Erika és Sulina Erika tanárnők felkészítésével, igazán vidám hangulatot varázsolva a tornaterembe. Ezt követően Egri Katalin 2. osztályos diák az Új iskolánk című verset szavalta el Osvát Erzsébet nyomán, iskolánk vezetőjének átdolgozása által modern, időszerű köntösbe öltöztetve. A versmondást követően Popovics Ferencné igazgatónő ünnepi beszédében kiemelte, nagy öröm, hogy a hagyományos módon tudjuk elkezdeni az iskolát, a folytatást illetően pedig bízzuk magunkat Istenre. Intézményünk mindent megtesz a vírus elleni védekezésért, betartva minden előírást. Örömmel közölte, hogy iskolánk a fenntartónk, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye jóvoltából megszépült. Pedagógusaink számára pedig Böjte Csaba atya gondolatait javasolta: “Mindenkiből türelmesen ki kell szeretni a jót. Azt gondolom, mindannyiunkban jelen van a gonosz is és a jó is; hogy melyik jön elő, az legtöbbször attól függ, hogy környezetünk mit hív elő belőlünk!” Igazgatónő büszkeséggel számolt be a tavaly végzett diákok középiskolai sikereiről, majd ismertette a személyi változásokat, és megemlékeztünk az időközben elhunyt Gönczi Istvánról, Pista bácsiról. A tanév megnyitása előtt Isten segítségét kértük a kezdéshez és a folytatáshoz. Az ünnepi megnyitó után sportos-táncos bemutatót láthattunk iskolásainktól Tóthné Zágon Mónika tanárnő felkészítése jóvoltából, majd Horváth Szabina 1. osztályos tanuló Pacsutáné Sagáth Ilona Iskolás lettem című versét szavalta el.

Eiben Tamás plébániai kormányzó atya, iskolánk lelki vezetője megáldotta a első osztályosok "néris" nyakkendőjét, az ötödik osztályosok pedig apró ajándékkal kedveskedtek az elsőseinknek. Ezt követően Tamás atya elmesélt egy történetet, melyben egy idős férfi az örök életbe való távozása előtt azt mondta fiainak, hogy a kertben kincset rejtett el. Az öreg halála után a gyerekei felásták a kertet, s olyan "kincset", amire gondoltak, nem találtak, de a föld megművelése által rengeteg zöldség, gyümölcs, igazi kincs termett a földben. Itt az iskolában is sok kincs van elrejtve, a tantermekben a tudásé, az udvaron a játéké, a másik emberben a szereteté. Ezeket a kincseket kell nekünk felfedeznünk a másikban, az életben, a megbocsátásban, s ezáltal örök kincshez jutunk. A kincskereső gondolatok után  Tamás atya megáldotta a tanulókat, majd a tanévnyitó végeztével minden osztály a saját tantermébe távozott.

Reméljük, Isten segítségével minden iskolás megtalálja a neki szánt kincseket, s a szerzett értékek révén embertársaik életét is szebbé és boldogabbá varázsolják.