2019. április 21-én, Húsvét vasárnapján reggel fél 8-kor a pászkaszentelés előtt a római katolikus templom kertjében a szabadtéri oltár előtt a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola négy diákja (Bábel Lora, Fagyal Petra, Hadnagy Ivett, Zöld Zsófia) a Húsvét reggelén című verses jelenetet adták elő a szép számban megjelent híveknek.

A kenethozó asszonyok az előadás elején elhatározták, hogy megkenik az Úr testét, de nem tudták, hol keressék:

„Vajon melyik sírboltba tették?…
Kit kérdezzünk, ki mondja meg?…
Azokat, kik elítélték,
vagy akik felfeszítették?…”

Salómé tudta a választ:

„Megfigyeltem hova tették,
Mikor keresztről levették
Urunk kiszenvedett testét!!!…”

Csak a kő miatt aggódott, hogy ki fogja azt elhengeríteni. Végül a sírhoz érve nem volt ott a kő, és egy angyalt találtak, aki elmondta nekik:

„Nincs itt az Úr, feltámadott,
S nekünk új életet adott.”

Köszönjük szépen a diákoknak a remek előadást, és Popovics Ferencné igazgatónőnek a felkészítést! A verses jelenet után Eiben Tamás atya megáldotta és megszentelte a hagyományos húsvéti ételeket és bort tartalmazó pászkákat.

Délelőtt fél 12-kor az atya a szentmise homíliájában elmondta, hogy a fáradtság mellett nyugodtságot érez, hiszen a mai nappal a nagyhét végére érkeztünk. A ministránsok kérdésére, hogy a templomban vagy a templomkertben fog kezdődni a szertartás,  azt válaszolta, ez már egy olyan vasárnap, mint máskor szokott lenni, hiszen minden vasárnap a szentmisén az Oltáriszentséget, Jézus szenvedését, kereszthalálát, és feltámadását jelenítjük meg. Persze, a húsvét kétféle ünnep is lehet. A „másik” ünnepre méregtelenítéssel, receptek keresésével, takarítással és lomtalanítással hangolódnak, míg a keresztény ember böjttel és lelke tisztításával készül húsvétra. A ma elhangzott evangéliumi szakaszban Jézus Krisztus nem szerepel, hiszen feltámadása előtt mindent elmondott, nekünk kell tanúskodnunk az üres sírról.

Húsvét hétfőjén Tamás atya a szentbeszédben azt mondta, a húsvét az ellentmondás ünnepe. Sokszor mi emberek álmodunk valamiről, ami nem válik valóra, máskor pedig amiről álmodni sem merünk, valósággá válik. A tanítványok talán Izrael megszabadítását, a rómaiak kizavarását várták eleinte Jézustól, de ez az álmuk a kereszthalállal a sírba szállt. Mégis, ezek az apostolok, akik elbújtak, elfutottak a kínszenvedés órái alatt, pár nap múlva már Jeruzsálemben hirdették a feltámadt Jézust, annak ellenére , hogy a körülmények (ugyanaz maradt a császár, a társadalom stb.) nem változtak. A lelkük változott. A feltámadt Krisztus valósága olyan dolog volt, amiről álmodni sem mertek. Az üres sír nem üres szívet és lelket hozott. Bátran hirdették a feltámadt Krisztust. Tegyünk mi is így, hangoztassuk mindenkinek, hogy a sír üres!