joomla templates top joomla templates template joomla

Sarud, ahogy mi éreztük magunkat

Október 20-án keltünk útra Sarudra, hogy közösen töltsünk el két napot a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolalelkészeivel és pár diákjával.
A fogadtatás nagyon barátságos volt. Nagyon tetszett a gitárral kísért, énekes köszöntés. Nagyon megható volt, hogy így fogadtak minket.

A bemutatkozás sem a szokásos formában történt. Annyi vonalat kellett rajzolnunk, amennyi betűből áll a keresztnevünk. Az akasztófa játékhoz hasonlóan ki kellett találnunk egymás nevét. Nagyon sokat nevettünk közben, szinte el is felejtettük, hogy egy új, számunkra ismeretlen helyen és ismeretlen emberekkel vagyunk körülvéve. A névtanulás itt még nem ért véget. A keresztnevünk kezdőbetűjével kellett mondanunk egy ránk jellemző tulajdonságot, pl. Eleven Emese, és szólánc formájában vissza kellett mondanunk azokat a neveket a rájuk jellemző tulajdonságokkal, akik előttünk voltak. Ehhez a feladathoz szükségünk volt a kreativitásunkra és a memóriánkra. Nagyon jó volt ez a feladat, mert a játék végére már nagyon sok személynek megtanultuk a nevét, és közben jól szórakoztunk.

Egy számunkra eddig még ismeretlen játékkal, a métával ismerkedhettünk meg. Először bizonytalanul álltunk fel a pályára, de a jezsuita iskola diákjai nagyon segítőkészek és türelmesek voltak velünk. Sokat futottunk, nevettünk. Szeretnénk, ha Fülöpön, a sportrendezvényeken is lenne méta, és megtaníthatnánk a többi osztálynak is. Nagyon jó közösségépítő hatása van.
Beszélgettünk arról, hogy kit vinnénk magunkkal vendégségbe. Három személyt kellett felsorolnunk és elmondani, hogy miért őket hívnánk meg, és hova mennénk. Jó volt elgondolkodni azon, hogy a monoton hétköznapokból kitekintve kik azok a személyek, akikkel nem töltünk elég időt, vagy ki az, akivel szeretnénk beszélgetni, de sajnos már nem tehetjük meg.
Elénekeltük Dés László Mi vagyunk a Grund! című dalát. Megbeszéltük mi az álmunk? Mi az, ami számunkra fontos és szeretnénk átadni az iskolánknak? Ezt követték a kiscsoportos beszélgetések. Mivel kevesebben voltunk, így mindenki többet tudott beszélgetni a másikkal, jobban megnyíltunk, és jobban megtudtuk ismerni egymást, mintha az egész csapat együtt lett volna. A csoportok egy-egy csomagolópapírra felírták, hogy Mi az igazán fontos az iskolánkban? Mitől jó egy kiscsoport? Hogyan lehet jóvá tenni egy kiscsoportot? A beszélgetések során megismerhettük egymás iskoláit.

A vacsora közben Jézusnak is megterítettek. Elgondolkodhattunk azon, hogy mit kérdeznénk tőle, mit mesélnénk neki, oda mehettünk hozzá. Az ezt követő Szentmise nagyon meghitt volt. Mécsesek világítottak, ami nagyon szépen megvilágította a teret. Egy virág közepébe kellett beleírni, hogy mi az/mik azok a dolgok, amik most még nem annyira jó az életünkben, de azt szeretnénk, hogy jó legyen, ezután össze kellett hajtani, majd egy tál vízbe kellett tenni és kinyílt. A misén gitár kísérettel énekeltünk, ami megnyugtató érzést váltott ki bennünk. Reméljük, hogy lesz még olyan alkalom, ahol ilyen körülmények között vehetünk részt Szentmisén.

Nagyon felemelő volt ez a két nap, amit Sarudon töltöttünk a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium diákjaival és iskolalelkészeikkel. A diákok bár idősebbek voltak, de közvetlenek és barátságosak voltak velünk. Többen is úgy érezzük, hogy a Sarudon töltött lelkinap után máshogy látjuk a dolgokat, megtanultuk milyen fontos az életünkben a beszélgetés, bizalom, barátok, család. Megértőbbek, empatikusabbak lettünk, és közelebb kerültünk az egyházhoz. Meghatározó volt számunkra ez a két nap, reméljük, hogy más is részesül majd abban az élményben, amiben mi.

Niziolék Emese
és a résztvevő diákok